Aprólékosan kidolgozott szabályrendszerek, szabvány szerint kialakított munkafülkék, gondosan szétválogatott, precízen iktatott és lefűzött dokumentumok, osztályozás, válogatás, – a hatékonyságot segítik vagy kreatívgyilkosok?
Alkotó rendetlenség
Tim Harford Alkotó rendetlenség című könyvének alaptétele szerint bár zsigerből rávágnánk, hogy a rendezett környezet visz előbbre, valójában a túlszabályozott folyamatok nemhogy nem hatásosabbak a spontán kialakuló, néha már-már kaotikus megoldásoknál, de sok esetben a rendetlenség egyfajta kreatívitás-katalizátorként működik.
Nem azért szállok síkra a rendetlenség mellett, mert szent meggyőződésem, hogy ez a válasz az élet valamennyi problémájára, hanem mert úgy vélem, a rendetlenségnek túl kevés védelmezője akad, és hogy a zűrzavarban olykor igenis csodálatos varázserő rejlik.
Hogyan inspirál a rendetlenség?
A zűrös helyzetekben nem működnek a megszokott cselekvésminták. A gépiesen ismételgetett rutinból kizökkenve az emberek kénytelenek jobban összpontosítani, éberebbé, tudatosabbá válnak a környezetükre. Ezeknek köszönhetően a váratlan szituációk új, – sokszor zseniális ötleteket generálnak – legyen szó zeneművekről, tudományos felfedezésekről, háborús hadműveletekről, retorikai bravúrokról, lakókörzetek kialakításáról vagy (irodai) munkavégzésről.
A könyv számos példát felsorakoztat a káosz inspirálta remekművekre és a pedantéria hátulütőire. Ha teljes könyv érdekel, ITT tudsz bővebb információt szerezni a kötetről. Én az alábbiakban csak a munkavégzést és –szervezést érintő részekre reflektálok.
Káosz a munkavégzésben
Howard Gruber és Sara Davis kreativitáskutatók vizsgálati eredményei alapján a legkreatívabb elmék hajlamosak párhuzamosan több projekten dolgozni. Véleményük szerint a megosztott tudományterületeken való tevékenykedés, gyümölcsözően hat a különböző projektekre, és elősegíti az interdiszciplináris felismeréseket.
Ha két szöges egyenest eltérő témában szerzel jártasságot, akkor jól kamatoztatható, szokatlan asszociációid támadhatnak. A máshol már bevált módszerek átemelése számodra kézenfekvőnek tűnhet, de mások számára mégis újszerűek, áttörést hozóak lehetnek.
Egy bonyolult probléma megoldása nem mindig zökkenőmentes. Az elakadásokból kiutat jelenthet az eltérő jellegű feladatok közti váltás. Így tudatalattink továbbra is megoldást kereshet a zsákutcának érzett kérdésre. Miközben az egy helyben toporgás helyett produktívan töltjük az időnket. (Hasonlóan ahhoz, mint amikor külső szemlélőként magától teljesen magától értetődően tudunk segíteni valakin, aki már órák óta küzd egy kérdéskörrel. Vagy amikor egy többször átfogalmazott szöveget újraolvasva nem szúrjuk ki a szóismétléseket, vagy a szövegben maradt elírásokat).
A kötetben extrém szélsőségeket bemutatva esik szó munkavégzésre szolgáló helyszínekről és azok hatékonyságra gyakorolt hatásairól. Sokféle példát megismerhetünk, kezdve a spártai módon lecsupaszított, személytelen, sivár munkaállomásoktól egészen a szivárvány színeiben pompázó számítógépekig.
Hasonló elven alapulnak azok a fantáziát megmozgató gyakorlatok, amik kreativitásra doppingolják az elmét. Egy jól ismert példa: összegyűjteni valamilyen teljesen hétköznapi tárgy minél több lehetséges felhasználásának módját.
Alex Haslam és Craig Knight, pszichológusok kísérletben vizsgálták milyen jellegű fizikai helyszín járul hozzá leginkább a dolgozók pozitív munkamoráljához. Kutatásuk alapján azok a leghatékonyabb irodák, melyeket a munkavállalók egyedi igényeinek megfelelően rendeznek be.
Kreatív (de nem túl ergonomikus) munkakörnyezet
Neked milyen a motiváló munkakörnyezet?
Azaz valójában nincs olyan módszer, ami mindenkinek egyformán beválik. Gondold végig, hogy számodra milyen az ideális munkakörnyezeted. Szereted, ha képek díszítik a faladat, és növények vannak a szobában? Te is minden egyes munkanap végén elpakolsz az asztalodról? Vagy szereted, ha reggel ugyanazok a gondos irathalmok fogadnak? Netán akkor vagy a leghatékonyabb, ha különböző helyszíneken dolgozol (például utazás közben, coworking irodákból)? Bármelyik megoldást is preferálod törekedj arra, hogy otthonossá tedd az asztalodat, mert ez kihatással lesz a produktivitásodra is.
A személyre szabott iroda tehát lehetett spártai vagy lakályos, illetve a kettő között bármilyen. A lényeg az volt, hogy az irodában dolgozó önállóan dönthetett erről.
A könyv utolsó fejezetéből kiderül, hogy mennyire hatékony a Nogucsi-féle rendszer (a módszer röviden: minden alkalommal az utoljára használt irat kerül a kupacban gyűjtött papírhalmok tetejére). Megtudhatjuk, hogy még a testépítőből filmsztárrá, majd kaliforniai kormányzóvá avanzsált Arnold Schwarzenegger is elveti a túlzott tervezést, határidőnaplóját pedig igyekszik üresen tartani. Álláspontjával pedig koránt sincs egyedül. Merlin Mann termelékenységi szakértő álláspontja szerint sok esetben hamarabb célt érhetünk, ha a felesleges tervezgetés helyett azonnal belefogunk a dolgok megvalósításra.
A túltervezés talán távol áll Schwarzeneggertől, de a végcél kristálytisztán kirajzolódik előtte, amit az alábbi idézetek is jól alátámasztanak. „ – A magabiztosságomat a jövőképem adta… Erősen hiszek benne, hogy ha világosan látod magad előtt, hová tartasz, a többi már sokkal könnyebben megy.” „Még ma is profitálok belőle [a meditációról], mert nem merülök bele és vonom össze a dolgokat, hogy aztán egyetlen nagy problémának lássak mindent.”
Tim Harford (a szerző) TED előadásai a témában:
Összegzés
A könyv tágabb értelemben veszi górcső alá a rendetlenség és túlszabályozottság kérdéskörét. Elgondolkodtató szituációkat dolgoz fel, sok esetben azonban kényelmetlen érzést kelt a rendezett munkakörnyezet híveiben.
Bár a kötet elolvasása után el tudok képzelni olyan egyedi szituációkat, amikor a káosz pozitív hozadékkal jár, – az alkotó rendetlenség járható út lehet egy-egy kreatív zseni számára, – de véleményem szerint a csapatban való munka előre lefektetett szabályokat igényel. Erről bővebben EBBEN a bejegyzésben írtam. Összességében továbbra is hatékonyabbnak tartom a rendszerekben való gondolkodást, a kategorizálást, szortírozást és a (papíralapú és digitális) mapparendszerek kialakítását.
Fontos a tervezés; hogy felkészüljünk azokra a helyzetekre, amiket kezelni tudunk. És ugyanilyen lényeges az is, hogy amennyiben nem tudjuk megvalósítani az eredeti elképzeléseinket rugalmasan merjünk változtatni rajtuk, és tudjunk reagálni az előre el nem rendezett, improvizációt igénylő kiszámíthatatlan szituációkra is.